Egyszer volt, hol nem volt, egy mester új otthonba költözött.Sok lámpát és gyertyát vásároltam.Mester gondolja lámpa figyelemre méltó, de akkor a mester a lámpa a nappaliban, tegye a gyertyát egy kis sarokba.

Fény lássa magát, uralja a fájdalmat, ezért gyertyára: "gyertya és a gyertya, látod, a fény olyan kicsi, nem szeretsz, olyan erős, olyan fényes."Gyertya hallotta, szomorúan lehajtotta a fejét.

Este a házigazda elment aludni.A karsztos lámpa azt mondta, hogy világítson: "Lámpa bátyám, nagyszerű vagy, tudsz fényt bocsátani, nem szereted a kölyköt."A lámpa hallotta, ne említsd, milyen boldog.

Néhány hónapig a fogadó otthon hirtelen elment az áram, a tulajdonos nagyon depressziós.Este a család teljesen fekete, amit szintén nem lát.Így hát a házigazda gyertyát gyújtott.Este Jeff karsztosodik a gyertyalámpához: "Gyertya nővérem, olyan kicsi vagy és gyönyörű, nem olyan, mint a fények, hogy nagyon nehéz."Fény hallatszott, ne említsd, mennyire dühös.

Gyertya a fényekre nézett, Jeff Karstens azt mondta: „Te nem is kua I, lámpa, te sem haragszol.Kijátszhatod az erősségeidet, ha van áram, amikor nem voltam áramban, a házigazda üdvözölheti, a kiszolgálást elsajátítjuk.”

A gyertyalámpa szavait hallgatva nagyon bűntudatom van, azt mondta a lámpának, lámpa, sajnálom.

A meggyújtott gyertyák azt mondták: „Továbbra is adjunk elsőbbséget az embereknek.”

– Jó, meghallgatlak.– mondta Light boldogan.